A laposférgek és a galandférgek

Általános jellemzés Írta: Dr. Gelei József. Aki a mi laposférgeink jellegzetes szabadonélő képviselőivel akar megismerkedni, annak csak ki kell rándulnia valamely közelben eső, tisztavizű tóhoz, ahol vízirózsák levelei zöldelnek a tó türkén, vagy sáslilom, gyékény s más laposlevelű növények foglalják el a tó partját, illetőleg köztük fadarabok, vagy egyéb tárgyak, mint bedobott cserepek, edénytöredékek hevernek a vízben.

Ha felforgatjuk a vízi leveleket, vagy a vízben fekvő tárgyakat, azok alsó oldalán lomhán heverő édesvízi laposférgekre, planáriákra akadunk.

Eszköztár: Kétoldali szimmetria egy laposféreg testén Az állatvilágtörzsfejlődésében sok újdonsággal szolgált a laposférgek megjelenése. Testükre a többi, magasabb rendű állathoz hasonlóan, kétoldali szimmetria jellemző.

A Tejfehér planária Dendrocoelum lacteum O. Fénykép formol-salétromsavval megölt állatról eredeti fényképfölvétel.

A Gyászos planária, Pl. A Tejfehér planária, Dendrocoelum lacteum O. Steinmann- Bresslau: Die Strudelwürmer 7.

A laposférgek és a galandférgek

A planária félig levágott fejét helyrepótolja. A hegyvidéki ember ilyen tóvíz, vagy csendesen folydogáló patak helyett keresse fel benn a hegységben a hidegvizű, rohanó patakot s annak olyan köveit forgassa fel, melyek nem fekszenek a patak homokjában, vagy az agyagos partban, hanem amelyek más kövekkel alá vannak támasztva.

Itt a felfordított kő alján lapos planáriának és pediglen a füles planáriának, Planaria gonocephalának számtalan példájával találkozik. Ezek a planáriák a laposférgek legjellemzőbb képviselői.

galandférgek (Cestodes)

Testük olyan, mint kőre lapult csupasz csigáké. Talprészükkel hozzásímulnak a kőhöz, úgyhogy kezünkkel nyálkás testüket nem is tudjuk onnan könnyen leválasztani.

Valami levelet kell előszednünk, vagy pálcikát laposra faragnunk, hogy ezzel fölemeljük állatainkat a kőről. Testük így is annyira puha, hogy rendszerint összezúzzuk, ha nem vigyázattal bánunk velük.

Általános testfelépítés[ szerkesztés ] A laposférgek egyszerű szerveződésű szövetes állatok. Fejlődésük a bélcsíra állapotban megrekedt, tehát ekto- és endodermájuk már kialakult, sőt már a mezoderma kezdeményei is fellelhetők bennük.

Ezért, aki planáriagyüjtésre indul, az legokosabban teszi, ha ecsetet vagy annak híján keményebb lúdtollat visz magával. Ha ilyen állatokat vigyázattal tányérba helyezünk el, vagy a felemelt kőről a tányérba rázzuk, akkor állataink mindjárt a tányér fenekére süllyednek és ott, szabad szemmel kifürkészhetetlen módon, csendesen egyirányban tovacsúsznak, mint a csiga.

Közben fejük oldallemezeivel, szarvaikkal ide-oda tapogatnak s csúszás közben, a nélkül, hogy abban törzsük izomzata észrevehetőleg résztvenne, kígyózva haladnak tova. Közben igen sokan beleütköznek a víztükör szélébe s onnan felmászván a víz tükörhártyájára, azon is vígan siklanak tova.

1. Lapos kövek alján… A laposférgek és a galandférgek A laposférgek és a galandférgek szövegű keresés Lapos kövek alján… Hol találkozhatunk kint, a szabad természetben laposférgekkel?
2. L papillomavírus tünete

Ha az állatok testét, miközben a kőről leemeltük, szétzúztuk, vagy mesterségegen szétdaraboljuk, akkor a darabok is ilyenképpen mozognak. A darabokon egyúttal észrevesszük azt, hogy onnan nem szivárognak testnedvek elő, hanem fehéres testtöltelék dudorodik ki. Az állatoknak tehát nincs testüregük, hanem a bőr és a bél közét kötőszövet: parenchyma tölti ki.

Laposférgek

Ezeknek az állatoknak s vele együtt az idetartozó mételyek, galand- és zsinórférgeknek a boncolás és a nagyító használata közben a következő közös ismertetőjeleit állapíthatjuk meg: Bőrük vagy egyrétegű csillós hám, vagy pediglen vastag kutikulával borított, úgynevezett besüllyedt epithelium. Izomzatuk egyrészt bőrizomtömlőből, másrészt a testet különböző irányban átjáró belizomzatból alakul.

A belizmok magános izomrostok, melyek a test egyik pontjától egyenes irányban a testen át dorzoventrális, vagy rézsútos irányban a szembenfekvő ponthoz szaladnak. Ezekből telik ki a különböző szervek izomzata is. A bélcső kezdeti izmos garatszakaszra, körülötte garattáskára és belső, emésztő szakaszra különödik. Végbél csak a zsinórférgekben képződött.

A legegyszerűbb állatalakokban a belet a környező parenchymától nem tudjuk elkülöníteni s bélüreg nem is képződik Acoela. A belet környező kötőszövetben résrendszer ritkán képződik. Vérerek csakis a zsinórférgekben fejlődnek. Kiválasztó szerv ritkán hiányzik, s mint említettük, mindig protonephridium. A laposférgek vagy hímnősek: hermaphroditák, vagy pediglen ritkán váltivarúak így a zsinórférgek túlnyomó része, egynéhány szívó- és galandféreg s egyetlen örvényféreg-faj.

Az örvényférgek fejlődése rendszerint egyenes s csak a tengeriekben találunk álcás fejlődést, holott a zsinórférgek rendszerint álcák útján s a laposférgek és a galandférgek digenetikus mételyek, valamint a legtöbb galandféreg igen bonyolult úton fejlődik. Az örvényférgek és a zsinórférgek között kevés az élősködő lény, a mételyek és galandférgek azonban paraziták. Ennek az élősködő életmódnak köszönhetik azt, hogy szervezetük voltaképpen egyszerűbb, mint az örvényférgeké.

Galandférgek

Mi részletesebb fejtegetéseinket mégis az örvényférgekkel kezdjük, mert így a a laposférgek és a galandférgek jellemző minden jellegzetes formát megismerhetünk. Ezt annál könnyebben is tehetjük, mert a szabadonélő s az élősködő osztályok között oly észrevétlen az átmenet, hogy ezen az alapon a lehető legkedvezőbb és a legtermészetesebb kapcsolatot tudunk a különféle laposféreg-csoportok között megtalálni.

A Wikimédia Commons tartalmaz Galandférgek témájú kategóriát. Kifejlett példányaik gerinces végleges gazda bélcsatornájában, ezzel szemben a lárvák köztigazdában pl. A testtájak nevei megtévesztőek, hiszen az állatnak nincsen szája vagy bélcsatornája, ezért nem könnyű megállapítani, hogy vajon melyik a test feji vége. Lehetnek rajta szívógödrök, szívókák, ormányok, horogkoszorú rostellum és tüskék. A test ízeinek számavagy akár több ezer is lehet.

Különösen a mételyek különféle álcaalakjai nevezetesek arról, hogy azok az örvényférgek többféle bélyegét még magukon viselik; így csillóruhával vannak ellátva, melynek segítségével szabadon úsznak a vízben, némelyeknek szemük van, sőt a külélősködőkben kifejlett állapotban is találunk szemet s az örvényférgeknek egyik jellemző bőrvédelmi képződménye, a pálcikaszerű rhabditisek is kialakulnak.

A laposférgek között a legmagasabb fejlettségre a zsinórférgek jutottak, melyeknek végbelük a laposférgek és a galandférgek tökéletes vérérrendszerük van. Kitűnnek ezenkívül azáltal is, hogy külön ormányhüvelyben, az úgynevezett rhynchocoelban rejtik az ormányukat.

Ezt a laposférgek és a galandférgek szempontot figyelembe véve, Bresslau és Reisinger az örvény- métely- és galandférgeket az igazi laposférgek: Euplathelmintes csoportjába foglalják össze s a zsinórférgeket pedig mint ormánycsöveseket: Rhynchocoela, állítják velük szembe.

Erre való tekintettel kénytelenek vagyunk recept a paraziták mesteréhez következőkben előbb az egyszerűbb szervezetű igazi laposférgeket és pedig sorban azok szabadonélő alajait, az örvényférgeket, azután az élősködőket mételyek, galandférgek és csak legvégül a magasabbrendű, de már sokban eltérő zsinórférgeket tárgyalni.